SZŐNYI BARTALOS MÁRIA

©

PSZICHOMATIKA ÉS A DOMINÓ ANALÍZIS
ÖSSZEFÜGGÉS-ELMÉLETE

 
2002 – 2005.

Bevezető gondolatok

A tudás felhalmozódása az idő és haladás függvénye. Ezért nem találok benne semmi különlegeset. Még akkor sem, ha már 2002-től foglalkoztat a „Dominó analízis” általam megalkotott alapmódszerének fejlesztése. A világegyetem spirituális (itt a spirituális szó „szellemi”-t jelent és nem a szellemvilág értendő alatta!) dimenziója létezését produkáló alapvető nézetkülönbségei mégis rám inspiratív hatásúak és továbbgondolásra serkentenek.

A nyugati tudomány szerint a világegyetem olyan anyagi rendszer, amely önmagát hozta létre, és a tudat, vagy az intelligencia az anyag véletlen-szerű mellékterméke.
A materialista tudósok a spiritualitásra (szellemvilágra) való minden hivatkozást a tudatlanságnak, vágyálomnak, primitív vagy gyermeki képzeteknek tulajdonítanak.

Az a több évtized, amit az emberi természetnek, a gondolkodásnak, a „Tudat Varázsának”, és a magatartási formák kutatásának szenteltem, felhalmozott bennem olyan mennyiségű tudásanyagot, amelynek következtében szellemi igényem, szellemi érdeklődésem kitágult spiritualitásában – minden szinten.

A nyugati anyagelvű tudomány valóban sokat adott a Föld népeinek – jót is rosszat is – biztosítva az anyagi fejlődést. A nyugati ipari civilizáció naivitása és tudatlansága a különleges tudatállapotokat figyelmen kívül hagyva tett és tesz különbségeket az emberi fajon belül.
Reménykedem csak, hogy e különbségtétel nem gyorsul fel, hanem csökken az emberek és társadalmak között. Eljön az idő, amikor a régi, anyagelvű társadalmak erejüket veszítve átalakulnak és a tudat a spiritualitással együtt a valóságot tükrözheti. A tudomány a spiritualitás különböző szintjein és értelmezésében találkozik személyemben. Arra a megállapításra jutottam, hogy nincs külön földi és égi valóság. Egy összefüggő VALÓSÁG létezik, amelybe belefér az anyag, a szellem és a lélek világa éppen úgy, mint a „hús-vér” ember a mentalitásával, lelki és anyagi mivoltjával együtt. (Döbbenet c. könyvemben is van erről szó más összefüggésekben.) Erre fontos minden tudósnak, kutatónak, elmélkedőnek, filozófusnak, ezoterikusnak rádöbbenni és közel kerülhet egymáshoz a keleti - nyugati civilizáció. Ebben az intuícióval telített érzékeny évezredben az értékrend az, amit figyelembe fontos venni mindenkinek – embernek, társadalomnak. Ugyanis, ha valaminek mindig csak az egyik oldalát látjuk vagy láttatjuk, soha nem ismerhető meg, nem tárulhat fel a másik oldala. Nem lesz valóságos az összkép. Hangsúlyozom: A VALÓSÁG MINDIG ÖSSZKÉP, s én erre törekszem az összefüggéseket kutatva. Fontosnak tartom a személyiségelemzésben – a kutatás folyamatában – az összkép kialakítására való törekvést az emberről, amely aprólékos analízist kíván nem csak tőlem, hanem minden tanítványomtól; de mindazok részéről is, akik komolyan veszik az embert.
Az ember minden problémája a tudati múltjából eredő, anyagelvű egoista gondolkodási formájából ered. Akkor érhetjük tetten magunkat az előbbi mondatom igazságán, amikor érezzük, hogy valami nincs rendben a kimondott szavaink, tetteink és gondolataink – gondolkodásmódunk – között. Pl. nem azt mondjuk ki, amiben hiszünk. Elborzadunk attól, hogy egyhelyben topogunk. Feszengünk olykor azért, mert azt találtuk kimondani, amiben régen hittünk, és rá kellett döbbennünk, hogy már nem ugyanúgy gondolkodunk, mint régebben; mert a TUDÁS és a TAPASZTALAT felhalmozódása megváltoztatta gondolkodásunkat. Nem csupán érettebbek, tájékozottabbak lettünk, hanem spirituálisan is fejlődtünk.

A DOMINÓ ANALÍZIS kidolgozását azért tartottam fontosnak 2002-ben, mert a betűk és számok pszichológiájával foglalkozom. Minden név betűje, és minden születési szám, mintegy álarcként takarja az embert. Ezt az álarcot segíti „lefejteni” az emberről a DOMINÓ ANALÍZIS.
A pszichomatikában általam vizsgált rezgésszámok hatásai az ember magatartási formáira vetítve életútjában és a reakciói megnyilvánulásában már egyértelmű.
A lapdominó, mint illusztráció, a számok vibrációiban egymáshoz illesztve a vibratív feszültség okára világít rá, s ezzel „lehull a személyiségről az álarc” az elemző előtt.
A dominó olyan, mint amikor rajzoltatunk a gyermekkel, vagy a felnőtt emberrel. Csupán nem rajzolt alakzatok szimbolikájában, hanem a dominó szimbolikussá váló pöttyeinek számában mesél az ember életútjában megjelenhető szituációkról. (Megjegyzés: A Dominó analízishez nem fontosak a dominó lapkák, nem lényeges eszköz. A módszer tanulása folyamatában illusztrációként szerepeltettem.)

A DOMINÓ ANALÍZIS kidolgozására a nyugati és keleti tudatvilág különbsége inspirált. E két tudatvilág közötti HÍD szerepét tölti be a Dominó analízis módszere, melynek kidolgozása folyamatos egész életemben és folyamatában a célom: a két világ tudati harmonizálása. Úgy gondolom, hogy az életem folyamatában felhalmozott elméleti és tapasztalati (materiális és spirituális) kombinatív tudásanyagom szimbolikusan „sűríthető” a dominókészletre, amely sűrítést csak azok tudják „kibontani” és megfelelően alkalmazni a Dominó analízis módszerében, akik elvégezték a Pszichomatika I-II-III. részén túl az összefüggéselméletekkel foglalkozó tanfolyamot nálam.

A DOMINÓ ANALÍZIS megállapításainak sorozata mindig egy adott személyiségre vonatkoztatva történik, az ő élet-és világszemléletét megértve, ezt alapul véve, de figyelembe véve azt, hogy az ő szemlélete az idők folyamán változhat különböző hatásmechanizmusok érintése miatt.

A Dominó analízis:
- együttgondolkodásra készteti a vizsgált személyiséget,
- általános irányvonalat mutathat,
- konkrét kérdésre is adhat választ bármely szinten (anyagi, lelki, szellemi területeink minden részletére kiterjedően).

MIÉRT NEM LÁTJUK ELŐRE ÉLETUTUNKAT?

Egyszerűen azért nem, mert benne vagyunk, rajta haladunk. Szimbolikusan képileg is megjelenítve azt mondhatom, ha gyalogosan, vagy kocsival haladsz az úton, csak a kanyarig látod magad előtt az utat. Ha sikeresen veszed a kanyart – elfordítod a kormányt – akkor az újabb kanyarig megint belátod az utat, és ez így folytatódik…, amíg célhoz nem érsz.
Ha bent vagyunk a szobában, nem látjuk kívülről a házat. Persze, kimehetünk megnézni, de akkor meg azt nem látjuk, mi van bent. Így vagyunk az életünkkel, saját életútunkkal. Megnézethetjük más szemével kívülről, mert saját két szemünk vak. Néha egy HARMADIK SZEM kell ahhoz, hogy ráébresszen bennünket, mit nem akarunk észre venni.
Bizony, az ember esendő lény még akkor is, ha spirituálisan fejlettnek érzi magát. Vagy: esetleg materiális szemléletéből eredően rádöbben arra, hogy a vagyonon és pénzen kívül más is van ezen a földön még akkor is, ha pénzcentrikus világban agyonhajszolja magát és kiég 35-40 éves korára.
A pénz utáni vágy elhúzza önmagától az embert.

A Föld az anyagi biztonságod, a víz a lelked, a levegő a szellemed-mentalitásod-tudatod szimbóluma. Bármelyiket „megrontod”, önmagad ellen teszel. Oda-visszahatás érvényesül, vagy a fizikából ismeretes hatás-ellenhatás törvénye.
Fontos felismerni, hogy a gondolkodásunk eredménye mind az, ami van körülöttünk. Fejlődésünk, visszafejlődésünk attól függ, hogy a tudatunk hogyan működik. Megtanultuk-e a leckénket, hajlandók vagyunk-e még tanulni, vagy átadjuk magunkat az „édes semmittevésnek”. Ez utóbbi esetben jól megszenvedve tanulunk – és ráadásul felszínesen, hiányosan – a feladott életleckénkből. Pedig, talán csak azért születtünk a Földre, hogy erre rádöbbenjünk.

Komárom-Szőny, 2005. október 16.

 

*

Vissza