SZŐNYI BARTALOS MÁRIA

©

Tudományos értekezés a pszichomatika elméletéről és annak gyakorlatban való azonnali alkalmazhatóságáról a Földön.

Bevezető gondolatok

A pszichomatika olyan konstruktív számelméleti, elsődlegesen személyiségelemzési forma, amely – a személyiségen és annak közvetlen, illetve közvetett környezetén túl - kiterjed fogalmakra, városokra, országokra, s ezen keresztül a globalizált Föld egészére, a Földön túli világra, ezek analizálható részeire.
A Földet időben és térben átfogó, nagyléptékű gondolkodásformák elméletiségének híve vagyok, de csak akkor, ha azok levezethetők és alkalmazhatók az emberiség mindennapjainak gyakorlatában úgy, mint bármely más szinten.
A pszichomatika nem csupán gondolatépítő, haladást szolgálva előrevivő konstruktív szemléleti formája lehet a mai földi társadalmak számára, hanem „konstruktív-függősége” miatt a legegyszerűbb, és ennek okán a leggyorsabban megérthető, időben leghamarabb, szinte azonnal a gyakorlatban alkalmazható analitikus módszer, amelynek kidolgozójaként* a minden szinten történő magyar nyelvű kommunikációra is gondoltam. Ennek bizonyítéka, hogy több országban sok magyar tanítványnak átadtam a pszichomatika elméletének alapmomentumait, és már az elméleti anyagot azonnal – előadás közben - ösztönösen alkalmazni kezdték a résztvevők, de még a reményét vesztettnek is felcsillant a szeme. Miért? Azért, mert ott, az előadásom közben döbbentek rá a saját, vagy szükebb-tágabb környezetük - sokszor több évtizedes - problémáira és annak megoldási módjára. Szerencsés helyzetben vagyok; ha kell az egyszerű emberek hétköznapi konyhanyelvén, vagy középszinten, illetve tudományos elméleti szinten képes vagyok a saját módszeremből előadásokat, konzultációkat tartani.
A haladás híveként a XXI. században nem a „mosom kezeimet a múlt maradványaitól” szabadulni akarók, és azt nem vállalók sorába állok; hanem, amit a politika, és a gazdaság világviszonylatban képtelen függővé tenni, az ember lelki életét szolgálom. Mert az emberek lelkükben lecsapódva hordozzák a számukra hamisítatlan egyszemélyes múltat, jelent, és az előbbi kettő következményeként a jövőideát.
Egy politikai vagy gazdasági rendszer a régi bevált módszerekre épít. Ezért fordul elő, hogy a történelem ismétli önmagát. A pénzcentrikus világban nehezen ismeri fel a nem anyagias szemléletű, konstruktív ember a helyét és szerepét a világban. Vagy leblokkol és egyhelyben topog, vagy konfrontálódik, mert elégedetlen. Konfrontációk során többnyire elkerülhetetlenek az agresszív indulatok, amelyeknek fokozódása miatt alárendeltebbnek érzi magát az ember és ettől egyre agresszívebbé válik. Végkimenetele ismeretes mindenki előtt: lázongásokhoz, lázadásokhoz, belharcokhoz, háborúkhoz vezetnek előbb-utóbb.
A pszichomatika módszerével az egyes ember, embercsoport, tömeg felismerheti és megismerheti lehetőségeit, de lehetőségeinek korlátait is. E módszer segítségével rádöbben arra, hogy mire képes és mit tehet, hogy alkotóenergiáit értelmes célok felé koordinálja (összehangolja, összeegyezteti, mellérendeli és nem érzi az alárendeltséget).

A hazugság hozzátartozik a pénzcentrikus világhoz, mióta a pénzt kitalálták.
A pszichomatika módszerének ismeretében korán felismerhető a hazug ember úgy, hogy ki sem kell nyitnia a száját. Azt mondják, mindenki hazudik napjában sokszor. Tévhit. Vannak, akik nem hazudnak. Vannak, akik megteszik két dolog miatt: 1. elkerüljön valamit erőszak nélkül, 2. elérjen valamit erőszak nélkül. Csakhogy, a „ Hazug embert hamarabb utol érik, mint a sánta kutyát”, tehát megszégyenül. Ha érzéketlen és gátlástalan, akkor agresszívvé válik szégyenében; ha pedig érzékeny, aggódó, akkor megszégyenülten visszahúzódik.
Vannak hazugságmániások és kleptomániások. Tessék elhinni egyik sem betegség. Mindkettő szerzési vágyra vezethető vissza, mert a gyermekkorukban nem kaphattak meg valamit, amire nagyon vágytak. Az első: hazudni kényszerült emiatt, a második pedig lopni. Persze, azt is mondják, hogy „Aki lop vagy csal, az hazudik is.” Hozzá kell tennem, „Ha kérdezik”. Ugyanis az ilyen ember inkább fél a lebukástól és félelmében nagyokat hallgat, s ha valamit kérdeznek tőle hebeg-habog, mond valami blőd dolgot, vagy egyenesen a szemünkbe hazudik. Vannak a nagyotmondók, és azok, akikről már tudjuk, ha megszólal, annak az ellenkezője sem igaz.
Az ilyen embereknek nem átadni kell a pszichomatika módszerét, hanem alkalmazni fontos óvatosan. Azért óvatosan, mert nem feladata az elemzőnek az ítéletalkotás, és nem célja a megalázó rajtakapás, de azt sem engedheti meg az elemző, hogy átverhetőnek lássa a hazug, vagy lopós, vagy nagyotmondó ember. Ezért, négyszemközt közölni fontos vele, hogy nem mindig mond igazat, vagy megszerez valamit bármi áron is; esetleg többnek akar látszani a képességeinél.

A pszichomatika rugalmas módszere eltér a konvencionális pszichológiától annyiban, amennyiben a különböző társadalmak tagjai – az emberek, mint személyiségek – felrúgják, vagy átlépik a konvenciókat, s a régi, megszokott viselkedési formákból kilépve nem hagyják rögzülni önmagukban, családjukban, szűkebb-tágabb környezetükben, társadalmakban, a Földön. Ebben az értelemben a pszichomatika módszerével megállapíthatók azok a folyamatok, amelyeket a politika rögzült eszmei rugalmatlansága miatt és a gazdaság pedig a pénzcentrikus szemlélete miatt nem láthat több területen előre. Ezért, több ország koprodukciós szemléletében nélkülözhetetlennek tartom megismertetni a pszichomatika elméletét és alkalmazhatóságát a gyakorlatban.


Komárom-Szőny, 2005. október 13.

* A pszichomatika módszerelméletét Bartalos Mária dolgozta ki, aki 2003 óta a szakmai, és egyéb írásművei esetében a Szőnyi Bartalos Mária nevet használja, mivel Szőnyben született.
(Megjegyzés: Szőny települést 1977-ben a magyarországi Komáromhoz csatolták.)
 

Vissza